Schumann Ödön / Döme

a Masters-világbajnok, mindenes

„1961-től vagyok a szakosztály tagja, a versenyzés után voltam tagdíjbeszedő és szertáros is, majd 2005-től elkezdtem a Masters-versenyekre járni. Emlékszem, sokan meglepődtek, hogy valaki 60 évesen jön versenyezni, mert addig csak ötvenesek voltak.
A korosztályomban mindent megnyertem, világbajnok is voltam. Most egy ideig búcsúznom kell a versenyzéstől, de a rendszeres evezést folytatom a Balatonon. Géza bácsi habitusa örökké a kenuzásnál tart!”

Szöllősi Imre

világ- és Európa Bajnok

 „Már kétszeres olimpiai ezüstérmes (1960, Róma) és Európa-bajnok kajakosként érkeztem a Spariba. A Dózsában kezdtem 1975-ben, országos bajnok és Európa-bajnok is lettem, és érettségi után, amikor el kellett helyezkedni, állományba kerültem.
Hiába nyertem meg mindent, mégsem lettem világbajnok! Ez egy nagy törés volt a pályafutásomban. A következő évben, 1963. január 9-én elhagytam az országot, tíz hónap után a honvágy miatt hazatértem. Igen ám, de a Belügyminisztérium klubjába, a Dózsába nem mehettem vissza. Ekkor keresett meg Dávid Géza és hívott a Spariba. Nyolc dózsás év után az újabb nyolcat már a Spariban töltöttem.
A tokiói olimpiáról a hosszú kihagyás miatt csak a negyedik és ötödik hellyel tértem haza, viszont a négy évvel később Mexikóban, négyesben szerzett bronzérem kicsit javított a mérlegen. A Világ- és Európa bajnoki aranyak mellett van két olimpiai ezüstöm, egy bronzom, és nem tagadom, elcserélném őket egy aranyért.
Az 1972-es lett volna a negyedik olimpiám, de az olimpiai részvételt lemondtam. A diplomám megvédése akkor már fontosabb volt számomra. Ma már nyugdíjas vagyok, a sporttal is szakítottam, de ha Dávid Géza hív a Spariba, mindig jövök.”

Pitz Andrea

világ- és Európa bajnok kajakozó

 „Hogy mit jelent nekem a Spari? – Azt, hogy tovább kajakozhattam. Nagymarosi vagyok, ott nőttem fel, ott kajakoztam és viszonylag eredményes is voltam. Ám olyan látványos sikereket nem értem el, hogy egy nagyobb klub kapkodjon utánam. A Spari megteremtette a lehetőséget a sportoláshoz, ugyanis itt fizetést kaptam ezért, egyébként pedig nyolc óra munka mellett nem tudtam volna eredményeket elérni. Felemás volt a helyzetem, ugyanis Nagymaroson éltem és edzettem, ritkán jártam a Spariba, viszont az eredményeket, így már a 94-es egyéni világbajnoki bronzot is ide hoztam. A 95-ös évben Európa-bajnok lettem.
Csay Renivel kipróbáltuk a párost, és ment. Európa- és világbajnokok lettünk (2000-ben), a világkupákon általában a dobogón végeztünk. 2001-ben abbahagytam a versenyzést.”

Bombera Géza

„Gimnazista voltam, amikor kinéztem magamnak a klubot, és mivel a repüléssel ellentétben ehhez a szüleim is hozzájárultak, lejöttem kajakozni. Dávid Géza azzal fogadott, kitudod húzni magad a nyújtón? Nem sikerült, és egyből jött a döntés, „kajakos nem lehetsz!” kenuznom kellet, amihez kezdetben nem volt kedvem, ám megszerettem, mivel sokkal szabadabb, mint a kajak. A versenyzést az érettségi környékén abbahagytam, mert tanulni akartam.
Persze, 1967-68 után sem szűnt meg a kapcsolatom a sporttal, csak már nem versenyeztem. Párommal, Szigeti Tibivel egy-két kisebb versenyt sikerült ugyan megnyernünk, ám a legnagyobb élményeket a túrák jelentették, a közösségi élet. Géza rengeteg helyre elvitt minket: hétvégenként, ha nem volt verseny, a Csepel-szigetet kerültük meg, de leeveztünk Bajára, Ráckevére is.”

Takács Tibor

a Masters szakosztály vezetője

„Két fiam a Spariban evezett öt éven át, Tibor kétszeres ifjúsági világbajnok lett. Akkoriban nagyon erős volt a gárda, minden serdülőbajnokságot megnyertek, Aztán az élet úgy hozta, hogy a fiúk elkerültek a Spariból, én viszont máig itt vagyok, és aktívan lapátolok, senior társaimmal végigeveztük az évet. Az egyesület tagsága ma is erős és összetartó, mintegy húsz olyan fiatal és idős versenyző van, aki minden viadalon részt vesz. Négy-öt versenyünk van évente, és persze a bajnokság a csúcs. A létszám olykor megcsappan, mert a lányok elmennek szülni, de így is tatjuk előkelő pozíciónkat, a harmadik-negyedik helyet az országban.
Ragaszkodunk egymáshoz, az évnyitók és évzárók mindenki számára olyan események, amikor tudjuk, hogy a telepen a helyünk.”

Pelikán László

„Dávid Gézával 1958-ban kezdődött a kapcsolatom. Testnevelő tanárom, Nádori László professzor küldött kajakozni a MHS-be, ahol Gézába botlottam. Amikor mondtam, hogy kajakozni szeretnék, visszakérdezett: Kajakozni? Itt kenuzni kell! A vita ellenére maradtam a kajaknál. Aztán 1961-ben Géza megalapította a Spari kajak-kenu szakosztályát, és én 1969-ben követtem őt, jöttem hozzá az egyesületbe. Akkor már nagy nevek voltak itt, Cserha István és Hingl László, valamint Szöllősy Imre, akivel párost is mentünk. 1973-ban egyetemi tanulmányaim miatt a civil élet felé fordultam, ám tíz éve visszatértem és segítek Gézának az egyesület vezetésében, a szervezésben és gazdasági területen.
Géza a mozgatórugója, a lelke mindennek, csak jót tudok róla mondani. Jó edző volt, ma pedig összefogja a szakosztályt, nélküle talán már nem lennének közös rendezvényeink sem. Példa lehet mások számára az a klubélet, ami itt kialakult.”